nyugati tuja

(Thuja (Columnaris))

A nyugati tuja az óriás tujával együtt Észak-Amerika egyik legfontosabb toboztermő fája; mindkét faj erdőalkotó. Amíg az óriás tuja a kontinens nyugati, addig a nyugati tuja a keleti részén fordul elő.

Az indiánok által életfának nevezett növény (kanadai vagy fehér cédrus, Thuja occidentalis) pikkelyleveleit teafőzetként használták fel skorbutos betegek gyógyításánál C-vitamin tartalma miatt.
Európában számos nemesített fajtáját dísznövényként ültetik. Nyírott és nyíratlan sövénynek egyaránt alkalmas.

A nyugati tuja örökzöld toboztermő fa. 10-20 méter magas, koronája karcsú, kúpos, csúcsán mindig kissé lekerekített. A kéreg világosabb vagy sötétebb vörösesbarna, az idősebb fáké egyre inkább szürkésbarnára változik, hosszirányban jelentékenyen repedezett és keskeny sávokban leváló. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld. A pikkelylevelek keresztben átellenes állásúak, széles tojásdadok, közepükön mirigydudor látható, szétmorzsolva aromás illatúak. A porzós virágok aprók, hosszúkásak, sötétvörösek, az ágak végén helyezkednek el. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak, 8-10 tobozpikkelyük száraz.